Először legyél egyedül.
Először kezdd el élvezni a saját társaságod.
Először szeresd magad.
Először legyél valóban olyan boldog
hogy ha nem érkezik senki, az sem számít;
teljes vagy, túlcsordulsz.
Ha senki sem kopogtat az ajtódon
teljesen rendben van -
TE nem hiányzol magadnak.
Nem várod, hogy jöjjön valaki
és kopogtasson az ajtón.
Otthon vagy.
Ha érkezik valaki, az jó, gyönyörű.
Ha pedig nem érkezik senki,
az is gyönyörű és jó.
AKKOR lépj kapcsolatba.
Most úgy mozogsz, mint egy mester,
nem úgy, mint egy koldus.
Most úgy mozdulsz, mint egy császár,
nem úgy, mint egy koldus.
Az az ember, aki élt egyedül
mindig vonzódni fog egy másikhoz,
aki szintén gyönyörűen éli meg egyedüllétét,
mert hasonló vonzza a hasonlót.
Amikor két mester találkozik -
lényük, létezésük,
egyedüllétük mesterei -
a boldogság nem csupán összeadódik,
hanem megsokszorozódik.
Óriási ünnepléssé válik.
Ők nem kihasználnak,
hanem osztoznak.
Nem használják egymást.
Éppen ellenkezőleg:
mindketten egésszé válnak és
élvezik a létezést, amely
körülveszi őket.