Szerző: John Roedel, fordítás: Mag Anikó.

Az eredeti verset itt találod.

 

 

az agyam és

a szívem elváltak

egy évtizeddel ezelőtt

amiatt, hogy

kinek a hibája

hogy ekkora

csődtömeg lettem

végül,

nem tudtak egymással

egy szobában lenni

most a fejem és a szívem

osztoznak a felügyeleti jogomon

az agyammal vagyok

hét közben

és a szívemmel

hétvégente

soha nem beszélnek egymással

- helyette minden héten

ugyanazt a cetlit

adják oda nekem,

hogy adjam át a másiknak

és a cetlin, amit

ide-oda küldözgetnek

egymásnak, mindig

ugyanaz áll:

“Ez mind a te hibád”

vasárnaponként

a szívem arról panaszkodik

hogy a fejem

hogyan hagyott cserben

korábban

és szerdán

a fejem listázza

mindazokat az alkalmakat,

amikor a szívem cseszte el

a jövőbeni lehetőségeimet

egymást okolják

az életem

jelen állapotáért

sok kiabálás és sírás volt már,

úgyhogy

mostanában sok időt

töltök a gyomrommal

aki nem hivatalos

terapeutámként szolgál

a legtöbb éjszaka kiosonok

a mellkasom ablakán

és lecsúszom a gerincemen

és lerogyok a gyomrom

plüss bőrszékére

amely mindig tárt karokkal vár

~ és csak ülök ülök ülök ülök

amíg fel nem jön a nap

tegnap este

a gyomrom megkérdezte, hogy

nehéz-e

a szívem és a fejem közt

elakadva

bólintottam

azt mondtam, hogy nem tudom

együtt tudnék-e élni már

bármelyikkel is

“a szívem mindig olyasvalami miatt szomorú,

ami tegnap történt

miközben a fejem folyton olyasvalami miatt aggódik,

ami holnap történhet,”

panaszkodtam

a gyomrom megszorította a kezem

“Nem tudok a múltbéli hibáimmal

vagy a jövő miatti aggodalmaimmal

együtt élni,”

sóhajtottam

a gyomrom elmosolyodott és így szólt:

“ebben az esetben

a tüdőddel kellene maradnod

egy időre,”

összezavarodtam

- az arcomra kiülő kifejezés elárult

“ha belefáradtál

a szíved múlttal kapcsolatos megszállottságába

és az agyad bizonytalan jövő miatti aggodalmába

a tüdőd a tökéletes hely számodra

a tüdődben nincsen tegnap

és holnap sincsen

csak a most van

csak a belégzés van

csak a kilégzés van

csak a jelen pillanat van

csak a légzés van

és ebben a lélegzetben

megpihenhetsz miközben

a szíved és a fejed

egyezségre jut egymással.”

ma reggel,

miközben az agyam

tealevelekből próbált

kiolvasni valamit

és miközben a szívem

régi fotókat bámult

összepakoltam egy kis

táskába és elsétáltam

a tüdőm ajtajához

ám még mielőtt kopogni

tudtam volna

mosolyogva

kinyitotta az ajtót és

ahogy egy fuvallatnyi levegő átölelt

azt kérdezte

“mi tartott ilyen sokáig?”