A 40. születésnapom

Fotó: ContinueGood@etsy
Fotó: ContinueGood@etsy

Elég pontosan emlékszem a napra, a 40. születésnapomra.

Nem az egész napra, hanem inkább arra a fontos momentumra, amikor valami megszületett bennem aznap.

Egy érzés.

 

Nem “dolgoztam rajta”, nem küzdöttem érte, nem lebegett célként a szemem előtt. 

Csak megszületett bennem, aznap. 

Magától.

 

Akkor már majdnem 10 éve éltem egyedül.

 

Voltak ebben a 10 évben rövidebb-hosszabb kapcsolatok, próbálkozások, kísérletek, de vagy én, vagy a másik fél úgy döntött egy ponton (általában elég hamar), hogy nem ezt keressük.

 

A 40. születésnapomon pedig megérkezett hozzám, “belém” a teljes önátadás és elfogadás, ez a kegyelmi állapot.

Mely szerint: rendben, ha “ezt dobta a gép” erre az életre, hogy egyedül éljem le - mert akkor nagyon úgy tűnt, hogy ezt dobta -, akkor ezt teljes szívvel elfogadom és azon leszek, hogy ebből hozzam ki a lehető legjobbat.

A lehető legteljesebbet, legboldogabbat, életem céljához leginkább igazodót.

 

Feladtam, lelkem feladta a “keresést”.

 

És 21 nap múlva megismertem Dennis-t, akivel nem sokkal ezután egy pár lettünk és akivel immáron 8,5 éve egy pár vagyunk.

Aki szintén megélte a saját egyedüllétét és jól lett benne.

 

Akivel nem használjuk vagy kihasználjuk egymást, akivel nem ketten alkotunk egy egészet, hanem külön-külön is egészek, teljesek, egész(séges)ek vagyunk és a kapcsolódásunk csak a hab a tortán.

 

Külön-külön és együtt is élvezni tudjuk a létezést, amely körülvesz bennünket.

Boldogságunk, jóllétünk nem csupán összeadódik, hanem sokszorozódik.

 

S én nem a “szeretet koldusa” vagyok többé.

 

Ennek megszületéséhez szükségem volt az egyedüllétre, az egyedül töltött időre (és a közben elvégzett belső munkára).

 

Hogy először a saját társaságom élvezzem.

Először önmagamat szeressem. 

Legyek olyan jól magamban is, hogy ha nem érkezik senki, ha nem kopogtat senki az ajtómon, az is teljesen rendben van.

.

.

Hálás szívvel gondolok vissza minden nehézségre, krízisre és életem minden szereplőjére, akik jelenlétükkel segítettek tovább ezen az úton.

.

.

.

Ezt a posztot a nemrégiben általam fordított Osho idézet inspirálta, melyet itt találsz meg:

Először legyél egyedül

 

Write a comment

Comments: 0